Felhasználó létrehozásaFőoldal | Hír küldése | Eseménynaptár | Képek | Régi képek | Fórum | Rovatok
A te felhasználód
 

Főmenü
· Főoldal
· A te felhasználód
· Ajánlj minket
· Apróhírdetés
· Enciklopédia
· Eredmények
· Eseménynaptár
· Fórum
· FAQ
· Galéria
· Hír küldése
· Keresés
· Letöltések
· Linkek
· Mértékegység
· Régi hírek
· Rovatok
· Statisztika
· Szavazások
· Szöveges változat
· Tagok
· Témák
· Top 10

Tagok
Szia, Vendég
Felhasználónév
Jelszó
(Regisztráció)
Tagok:
Legutóbbi: Yucca195
Mai: 0
Tegnapi: 1
Összesen: 9744

Látogatók:
Vendégek: 167
Tagok: 2
Összesen: 169

Jelen lévő tagok:
01 : yaya2017
02 : Rudolf

Keresés



Legújabb kép



  
Interjú a feltalálóval





A csigás íj feltalálás attyja: Csécsei Feribácsi

( Bebizonyosodott, hogy a találmányt a Magyaroktól lopták el!)













Interjú a feltalálóval



Feribácsi! Hogyan is tetszett feltalálni a csigás íjat?

1960.-t írunk.

Régi dolog ez fiam, nagyon is régi. Akkortájt kezdődött az egész, amikor eltanácsoltak a templomból, az erős hangom miatt. Így hát átkerültem a szemközti utcán található kocsmába, ahonnét továbbra is leénekeltem a kántort, az emelvényről. Megszavazták hogy engem küldjenek ki a VIT.-re Helsinkibe. Tudtam el akarnak távolítani egy időre. Belementem. Így hát örömmel dobták össze a pénzt a repülőjegyemre. A falu elöljárósága ki is kísért a repülőtérre, olyan rendesek voltak, hogy az csak na. Csak a Sanyi maradt lent a búcsúzkodáskor, nem lehetett kifogni a kocsiból.

Gyerekem én még sohasem repültem, csak akkor amikor már nem tudtam fizetni a kocsmában, és megmondom az őszintét be voltam sz....va. Nem szégyen ez, így hát bementem a reptéri mosdóba. Mikó má tisztába raktam magam, és a budi ajtót kinyitva belebotlottam egy emberbe, aki valószínűleg úgy be lehetett csápolva, hogy össze vissza beszélt, nem értettem semmit. Csak azt mondogatta, sorri, sorri. Táskámból kiömlött az összes holmi. A szalonna, repülőjegyem, kisüsti, no meg a Sanyi fényképe. Sanyi a lovam, tudod akit a reptéren puszilgattam. Ha tejet is adna elvenném feleségül. El bizony.

És mi történt utána?

Őrület csak most kezdődött. Összeszedtük a klotyóban a papírjainkat, rohantam a géphez, megnézték a beszállókártyámat, és felültem a gépre, leszálltam Amerikában. Az a fickó az én jegyemet rakta el.

Nem passzolt a hely ahova mentem, nem passzolt a pénzem, kétségbe esve róttam az utcákat. Éhes voltam. Már a szalonnám is elkopott, vele együtt a pálesz is, amit a Bori néni főzött a születésnapomra. Gondoltam itt a vég. Senki nem tudott magyarul, aki meg tudott, az kicsalta belőlem az utolsó vasat is, hogy a rossebb egye ki a nyakát. Az utcán aludtam, énekeltem aki csak hallott dícsért. Na hallod fiam ott aztán szeretik a természetet. Szeretik bizony! Amikor dalra fakadtam, a fákat emlegettek valami ilyesmit mondtak "fak ju". Gondoltam ezek rendes emberek, szeretik a fákat virágokat. Aztán siettek szaladva tovább. Sétáltam egyszer egy utcán és akkora ütést éreztem a fejemen, azt hittem egy ló esett rám. Megráztam a fejemet felálltam, és egy ismeretlen tárgy feküdt mellettem a porban. Most már tudom egy reflexes ij volt az. Az volt rá írva, valami "Bear". Már el akartam dobni jó messzire, amikor az emeletről két kis öreg nézett rám az erkélyen álltak. Mutogattak lefelé nekem, hogy adjam fel a tárgyat, magasan voltak. Nem bírtam feldobni. Építkezés miatt kötelek, zsinórok lógtak lefelé, csiga volt rajtuk. Hát én meg ráakasztottam a csigára az az íjat, mert integettek fentről, és sűrűn kiabálták lefelé, hogy " kam, kam".

Feribácsi, ráakasztotta nekik?

Rá fiam, rá. De úgy rákötöztem a kábelekkel, hogy a két öreg bele is gabalyodott, utána meg azért kiabálták a "kam, kam-"ot, hogy szabadítsam ki őket.

És akkor mit tetszett csinálni?

Felmentem a tűzlétrán, és elkezdtem a kiszabadítást. olyan szerencsétlenül tekeredett beléje, hogy a bemutatkozásnál, nem tudtam megfogni az egyik kezét.

Hogy hívták őket?

Az egyiket Fred Bear-nak, a másik pedig, ha jól emlékszem Tom Jennings-nek. Szóval a gyors kiszabadítás mellett döntöttem, mert az egyik már fuldokolt. Kifeszítettem a zsinegeket, az íjjal, amin rajta volt a csiga, várva, hogy kibújjon az a Jennings fickó, de kicsúszott a zsineg a kezemből.

És akkor?

Átlőttem azt a Bear nevezetűt a szomszéd tetőre. Úgy porolt, a amikor leesett, mint a Sanyi lovam vágta közben. Akkor már én montam sokszor egymás után a "sorry sorry"-t.

Hát ez tényleg rosszul sült el Feribácsi!

Nem egészen fiam, mert amikor ezt meglátta a Jennings, nagy szemekkel lehuppant a földre, megveregette a vállamat és lázas jegyzetelésekbe kezdett. Azt hittem utálja a másikat azért dicsér. Megnyugodtam. Eltelt kb. 15 perc, kivágódott az ajtó, megláttam a másikat, nyakig porosan, odarohant hozzám, mindenre fel voltam készülve.

És aztán?

Benyúltam a zsebembe a bicskámért, de használni nem volt időm.

Mert?

Odaszaladt hozzám, én hunyorogtam a félelemtől Ő meg átölelve csókolgatott hálából. Nem értettem.Valami itt nem kóser, gondoltam. Lehet, hogy buzeráns? Vagy itt is sztár vagyok? Lehet, hogy ismernek itt is? Ezt kihasználva elő akartam adni egy saját dalomat, de nem engedték. Helyette lázas tanácskozásba kezdtek, és rajzolgattak papírra ábrákat, közben mondogatták, "cam, cam"

Gondoltam hívnak megint pedig mellettük ültem, fel is akartam állni ahányszor kiejtették a szájukon a "cam" szót, de a fejemnél fogva mindig lenyomtak a földre. Idegesített, a dolog.

Mit tetszett csinálni?

Mást nem tudtam ülve néztem hogy jegyzetelnek. Láttam amint lerajzolták a leesett íjat rajta a csigával, sok-sok kábellel, és olyan izgatottak voltak, hogy rólam tudomást sem vettek. Felálltam a földről, leporoltam a kabátomat és mondtam nekik, a port a kabátomon szemrehányóan. Rámnéztek értetlenül, én továbbra is hajtogattam, hogy poros letta kabát, erre a homlokukhoz csaptak, és kérdezték hangosan: airport? Port, port! - Válaszoltam most már hangosabban. Erre összenéztek, cinkosan, és mutogatták, hogy bújjak bele a kábelekkel összetekert íjba.

Nos és beletetszett bújni?

Amilyen marha vagyok meg is tettem.

És?

Kilőttek az ablakon, két utcát repültem, mire leestem,

Jó poros tetszett lenni?

Nem fiam a vizeletem felitta a körülöttem lévő port. Így estem le a repülőtér mellé, még szerencsére, meg volt a vissza jegyem is. De azért nem bánkódom fiam, mert megjártam Amerikát, megmutattam nekik Csécsei Ferencet. Meg bíz én!

Feribácsi! Nem is sejti, hogy maga volt a csigás íj feltalálója?

Akkor még nem tudtam, mert biztos vissza mentem volna a bicskámmal. De most már spongyát rá. Vót ami vót, emút.

És mikor tetszett rájönni a turpisságra, hogy ellopták a találmányát?

Hát amikor bementem a nyilasbótba, oszt láttam, a kirakatban, no akkó. Azt mondták A m e r i k a i! Mondtam fenét az enyém! Jót röhögtek amikó efordútam.

De tényleg járna nekem valami pénz ezé? Tudod kevés a nyugdíjam, sokba kerül a versenyzés, no meg az ital is.

Ezt már le tetszett késni.

*****!









© Szabad Íjász portál . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2005-05-11 (4364 olvasás)

[ Vissza ]
Copyright 2004. ZSR
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.10 másodperc