Felhasználó létrehozásaFőoldal | Hír küldése | Eseménynaptár | Képek | Régi képek | Fórum | Rovatok
A te felhasználód
 

Főmenü
· Főoldal
· A te felhasználód
· Ajánlj minket
· Apróhírdetés
· Enciklopédia
· Eredmények
· Eseménynaptár
· Fórum
· FAQ
· Galéria
· Hír küldése
· Keresés
· Letöltések
· Linkek
· Mértékegység
· Régi hírek
· Rovatok
· Statisztika
· Szavazások
· Szöveges változat
· Tagok
· Témák
· Top 10

Tagok
Szia, Vendég
Felhasználónév
Jelszó
(Regisztráció)
Tagok:
Legutóbbi: huszar08
Mai: 0
Tegnapi: 0
Összesen: 9515

Látogatók:
Vendégek: 98
Tagok: 0
Összesen: 98

Keresés



Legújabb kép



  
Túlélési Viziverseny Bélaváron
Dátum: 2004. október 11. hétfő, 23:28
Rovat: Szubjektív összefoglalók
Szubjektív összefoglalók
Avagy a Gom-Boar kupa ahogy mi, Aliscások láttuk!!
Emberségből kitűnő!


Túlélési Viziverseny Bélaváron. Avagy a Gom-Boar kupa ahogy mi, Aliscások láttuk!! Emberségből kitűnő! Vasárnap reggel pokolba kívántam az ötórai telefonistát, aki az után érdeklődött, hogy.. Na, most mi van? Mi lenne??? Esik!! Jaaaa! Megyünk? Háát, ha megígértük! De szakad! Áááá Én inkább mégse megyek.. Ezért keltettél fel ? még volt 20 percem. Gyorsan lefürdök.. de minek?? Úgyis esik!!! 6 óra. Másik telefonista. Esik! Jaaaaa" na húzzatok bele, elkéstek!! Bérbuszunk táltosként vágtatott, robogott át a Kelet Mecseken, kormányánál a "gengszterek sofőrjével" az elhíresült Taljánföldet is megjárt sofőrrel Hencivel, aki egyébként szabadidejében Serpa. Eljátszottuk a trükköt Barcson, hogy megjöttünk a két hét múlva kezdődő Karate KEK-re. A főrendező Első reakciója az volt, hogy "gyerekek itt vannak a Szekszárdiak!" először röhögő görcsöt, majd mattot kapott, mert éppen egy kora reggeli sakkverseny közepén viccelődtünk. Na anyukánk mindjárt el is lett látva különböző jó kívánságokkal. Egy kis somogyi faluban fedeztünk fel egy ébren lévő vendéglátó objektumot, ahol éltető fekete nedűt öntöttünk a lassan éledő szervezetünkbe. A még valamit? kérdésre elutasítás volt a válsz, hiszen hazulról jöttünk. Gyuri vitéz a Szüreti fesztiválón visítósként ismert kiváló Erdélyi papramorgóját, Ippon pedig a Szerb ánizspálinkáját kotorta elő mindenki nagy megelégedésére. Hasítottunk tovább, majd Bélavár táblát elhagyva telefonáltunk Boárnak, mint őszinte reakciókra képes egyénnek, hogy mégsem jövünk, ocsmány az idő, Pécsről visszafordultunk, tudod.. a gyerekek. Gyanúsan, nem normálisan elvékonyodó hangon bizonygatta, hogy Bélaváron bizony már elállt az eső, sőt tanúságul,ha neki nem hinnénk el Gelencsér Mesterért kiáltott. Már visszafordultunk .. BOCS.. Off. Néhány perc múlva begördültünk a táborba akkorra már mindenki tudta, hogy "nem jövünk", pudingok vagyunk és visszafordultunk. Művészi hajlamaimat kiélve lesi fotóztam a trécselő csoportokat. Mit látnak szemeim: Boár és Bleró, a két nagyszájú, balhés Fórumita, hála a mézes pálinka jótékony hatásának, egymás hátát lapogatja, majd mikor felszólítottam a nekem háttal ülő nagy és nem kevésbé szőrös barátomat " aki láthatóan még az emberi háládatlanságon motyogott - , hogy mosolyogjon, helyből megugrotta a 2.20-at, hogy " mégis fiam Brútusz " és mellre kapott. Ekkora érzelem kitörést nem láttam nála mióta Boár. Lgom is bevágódott a külső pályáról. Kikászálódott a terepjárójából, majd úri neveltetése ellenére obszcén szavak torlódtak a szájára, már mint az időjárást tekintve és hogy mit is vétettünk tulajdonképpen, hogy így zuhog. Mikor sorra vette a népeket, hogy vajon ki is vétett ekkorát elhúztuk a csíkot a tömegbe, nehogy belekeveredjünk valamibe és sora kaptuk lencsevégre a gyakorlókat és az egymásnak megörülő íjászokat. Lgom ragadta magához a kezdeményezést, és külön meggratulálta azt a közel 80 versenyzőt, akik a fél országot, vagy mondjuk a PO, vagy a Szonda esetében az egészet átutazták, hogy részt vegyenek az I. Gom-Boár kupán, mindentől távol. Nemes gesztusként felajánlották a nevezési díjból befolyó összeg egy részét egyik Íjásztársunk, Lőrincz Kata gyógyulása érdekében. Közben valahol távol Boromir részidőt javított BMV-jével a sztrádán és Somogy megye egyre szűkülő útjain, mert valami dezinformációt hallva csak későn ébredt rá, hogy mégse 150, hanem közel 250 kilométert kell lenyomnia. Na ha a Baumgartner gyerek is így nyomta volna, nem kellett volna megint a boksz utcából indulnia és OFF- olnia. De Boromir nem késhetett, Ő hozta az általa felajánlott Laptopot Katának, őszinte örömet szerezve neki. Belevágtunk a versenybe, irány a pálya. Hát azt rögtön láttuk, hogy a pályaépítők kiélték perverz ösztöneiket és messzemenőkig "kihasználták" a víz adta lehetőségeket, már pedig az volt bőven. A nagyméretű gyík, a víztől fél méterre, a legszebb sárga vesszőm lepattan a dögről, persze nem kifelé, a muflon szinte a vízben, a karó és a cél között pedig csak víz, aztán alul víz fölül víz.. még a gatyánkban is"Szőke csapattársnőnk, miután hátiban érkezett a víz szélére, kínai markotányos lányokat megszégyenítő mozdulatokkal csápolt vízbe fulladni készülő vesszője után, miközben a humoros pályaépítők elmésségét emlegette. Jó ötletnek bizonyult a hasmenéses tehén lepényének közepére levert fehér karó. Mi meg amilyen szabály tisztelőek vagyunk.. Dünnyögött, hogy majd nálunk külön pályát épít nekik, személyesen. Szegény embert még az ág is húzza.. na de, hogy helyi statisztika szerint minden második pofán is vágja, persze vizesen? Nem volt vicces. Anyám azt mondta, akkor kell íjászni, amikor jólesik. Na most jól esett. Az első fél órában örültünk a 15 pontos találatnak, később már az 5 pontosnak is, de a legvégén már annak is ha a tönkreázott vesszőinket vissza tudtuk szerezni. Érzelmi állapotunk a ruházatunk átázásának függvényében változott. Majd mikor az alsónemű is átázott jó érzéssel ücsörögtünk a lassanként átmelegedő lében mint pelenkás korunkban. Eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha rátennénk egy lapáttal, ogréznánk egyet és nem keresgélnénk WC-t, senkit nem zavarna. Abszolút absztinens kolleganő is bekeményített, kérte a ráeső ánizs pálinkát. Közben szorgalmasan cserkeltük, lőttük a bősz fenevadat. Az érkezéskor Bleró által lehurrogott, táj idegenné nyilvánított Trópusi kalapomhoz fűzött reményeim hamarosan beigazolódtak, kiderült a többiek öltöztek alul, sőt lehetett volna akár monszunkalapot is hozni, halászcsizmával kombinálva. Így mindössze mellmagasságtól lefelé áztunk ronggyá. Az Lgom által a fórumon forszírozott a fix pont ezúttal szintén a vezéri sátor és a büfé környékére tevődött, ahogy az eső szakadásának függvényében lassan kitúrták Boárt a nagy üst pörivel, Lgomot meg a díjaival az esőre. Nagyon nagy elhatározás, és a testi fenyítés beígérése kellett, hogy elszakadjunk tőle, már mint a sátortól. Nyár időben, vagy ha csak egy kicsit esik, élveztük volna, hiszen nagyon nagyszerű, ötletesen felállított pályán vonultunk, jó célokat lőttünk. Még Gelencsér Mestert is rászedték, a baromfiudvarba saját pulykát hozott, elég tökös volt, mármint a saját pulyka. Nem adta vissza a vesszőket egykönnyen. Mire befejeztük a 20 célos pályát, tömören csak enyit mondtam Boárnak: PÁLINKÁT!! A parkoló részen jelentős üresedés vonta magára a figyelmet, meg az, hogy kisbuszunk egy frissen képződött tó közepén feszít. Beszállás csak tutajjal. A mentő akciót Bori vezette, gumicsizmás egyének siettek segítségünkre, tolták szárazabb placcra. Henci, aki egyébként Serpa, feszegette az ötletet, hogy ugorjunk egy popsist a tóba ruhástól, ha már úgy is totál vizesek vagyunk. Furcsán nézhettem rá, mert ő nem is ivott, de viszont megérdemelte volna a pancsit, mert a kisbuszt az egy szem mesterséges tóba parkolta. Nekem is jó ötletnek tűnt a vadkemping, mert amúgy sem vágott egy nyomba a szám, hátha felmelegszünk. Maga a pöri kivívta az éhes és fázós jó nép dicséretét, az adagokból is kihoztak volna gyengébb kifőzdében egy asztaltársaság élelmezését. Serpa elszántan vetette rá magát, mert piszkosul éhes volt, de a nem győzte leküzdeni a keze remegését, elszánt küzdelembe kezdett a kanál megszelídítésével. Segítettünk megetetni, hálás volt érte, láttuk a szemén. Na végre! Eredmény hirdetés: 5 arany, 1 bronz, 4. 5. hely, meg két aranygyanús siheder aki kiszállt a félpályánál, ez a mérleg. Lgom és Boár a Bélavári Polgármester által felajánlott óriás kupával jutalmazta az Aliscát, ami jelen pillanatban a Megyeháza ablakában büszkén virít, később pedig a dísz vitrinben szorítunk helyet. Voltunk már túlélő táborban, nem volt sokkal húzósabb, bár ott tudtuk mire számíthatunk. Meglátszik, hogy Boár keze ebben is benne volt, a Ropolyi 51 célos nem közelítette meg e verseny keménységét, köszönve az égiek pályarendező segítségének. Sokan feladták, többen melegebb elfoglaltságot kerestek maguknak, de aki végig csinálta, egy örök emlék marad, a sok poén, a szivatóssá váló célok. Talán ezt nevezném Örömíjászatnak. Dj Jocó megkapta első pártfegyelmijét, mert félpályánál feladta, olyan átlátszó kifogással, hogy megszökött a csapata, haza menekítették a gyerekeket. Hazafelé egy szál klottosban feszített a gyerek csapat, csutkáig feltekert fűtés mellett, a vizes és sáros cuccuk a Tescó gazdaságos szatyorban, kárpitkímélésből kifolyólag. Első benyomásra egy Bangladesi menekült csapatra emlékeztettek átázott gyermekeink, és amikor a Rendőrjárőr rutin ellenőrzést tartott, a szatírt sejtve a Barcson, Pécsen, Bonyhádon, Tolnán átsuhanó, zebráknál osztatlan sikert arató autó utasai, leginkább a pucér gyerekek között ücsörgő, hasonló szerkóban lévő középkorú úr furcsa szokásait tudakolva. Íjász versenyről jövünk- varázsszóra folytathatták szaunás utazásukat. Nagy sikere volt a Matyi gyerek egy szál alsóban való hazafutásának, ami a szomszédságnak jó ideig fejtörést okoz, de azt a szép autót, meg a nekivetkőzött urat jól megnézték maguknak. A pályán lassan leküzdöttek mindent, a díjkiosztóra várva még Bleró is elemébe lendült, álltatta a csíkoshátúakat, mesélt, mikor még kicsi volt... Apropó!! Azért mentünk, hogy felavassuk a fő csíkos hátút, hát nem kiment a fejünkből?! Nyugi Lgom! Jössz te még.. Na nem ért véget a tortúra, a másik megpróbáltatás még vissza volt: feljuttatni pörgő, keresztbefordulgató kisbuszunkat az el pocsolyásodó iszapos feljárón. Gépkocsiról! Vezényelt Serpa. Kaján pofák somolyogtak a jó meleg kocsik ablakaiból, mikor elhúztak a Volgai hajótolókra emlékeztető kis csapat mellett. 10 perc sem kellett, feltolták, de az eredmény: fülig sáros mindenki, a kipörgő kerekek nem kíméltek senkit. Ádám, ősmagyarban, sárral vastagon burkolva nyomakodott befelé, iszapkúráról jövő magyar ólom vitézre emlékeztetett, tokától bokáig sárosan. Javasoltam sofőrünknek, hogy akin sárt vél felfedezni, gyalog jöjjön haza, vigyázva a kölcsön autó kárpit tisztaságára. A vérbeforgó szemek látványa elvettette ötletemet, de annyira, hogy a fényképezőt sem láttam tanácsosnak elővenni. Mikor felértünk, megláttuk a traktort, aki e célból, liftezni volt oda rendelve. Húzás haza. De nem jól van. Nyertünk, meg kellene állni egy Bambira. Így??? Fülig sárosan?? Találomra megálltunk egy elég lepukkantnak tűnő vendéglátó objektumban Babócsán. Jól kezdődött: zene-bona, óbégatás szűrődött ki az ajtón, és meleg, wc meg csak van.. Felhívtam Dj Jocó figyelmét: csak ésszel szórakozzunk, nem mindenütt bírják a túl vidám embereket Az ajtón belépve lemerevedtünk: mindenki a többséghez tartozott, beleértve a népes személyzetet is, csak mi kilencen voltunk az etnikumi kisebbség. Még jó, hogy csak egymás nótáját húzogatták el. A komfortfokozat megfelelő volt pillanatnyi igényeinknek, sőt ruházatunkat még felül is múlta. Simán elkeveredtünk a kocsma közönség között, ahol meg kell hagyni, kulturált kiszolgálásban volt részünk. Jocóra figyelni kellett, kezdett folklóros mozdulatokat tenni, vigyáztunk, nehogy beolvadjon, és ott felejtsük. Közben az Ádámot felejtettük ott, a budoárban, aki megpróbált egy papír zsebkendő bedobásával civilizáltan kinézni. Sofőrünk állítja, hogy nem szándékos, és nem a kárpit miatt volt az ottfelejtés. Aztán a lovak közé csaptunk, irány Szexárd. Serpa gondjaira bíztuk magunkat, és néhány óra múlva hazavágódtunk. Leszereltem a kocsiban Pogózni akaró "kemény magot". Felmegyünk Katához, felvisszük a Laptopot, lássuk, hogy örül, tervezgettük. Lehűtöttek bennünket, jelen kinézetünkkel nem, hogy steril környezetbe, de lehet haza sem engednek bennünket. Haza?? Atyaég! Nincs még bekötve a fűtés!! Kiegyeztünk. Vigye fel a nő az ajándékot, de akkor fényképezzen, lássuk Kata örömét. Mi addig pártfogásba vettük a megmaradt Bikavért, a temperált fűtés érdekében. Meséljek még milyen volt az I. Gom-Boár kupa? Túléltük. Jó volt. Lesz miről meséljünk megint edzéseken. Aki nem jött el mellényúlt. Megint. Mint mindig.



Másnap, Lgom üzent: Szombaton versenyre?? Hát persze!

"egy vessző van, mindíg csak egy: a tó közepén az a sárga"

Ippon

 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Szubjektív összefoglalók
· Több hír: root


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Szubjektív összefoglalók:

A hiteles honfoglalás kori magyar viseletről /dr. Szöllősy Gábortól


Hír értékelése
Értékelés: 4.88
Szavazat: 43


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


"Túlélési Viziverseny Bélaváron" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Keresés
A hozzászólások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj!

Re: Túlélési Viziverseny Bélaváron (Értékelés: 1)
Szerző: lgom Dátum: 2004. október 12. kedd, 15:30
(Profil | Üzenet küldése)
húúú gyerekek, tényleg???? lgom



Copyright 2004. ZSR
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.15 másodperc