Felhasználó létrehozásaFőoldal | Hír küldése | Eseménynaptár | Képek | Régi képek | Fórum | Rovatok
A te felhasználód
 

Főmenü
· Főoldal
· A te felhasználód
· Ajánlj minket
· Apróhírdetés
· Enciklopédia
· Eredmények
· Eseménynaptár
· Fórum
· FAQ
· Galéria
· Hír küldése
· Keresés
· Letöltések
· Linkek
· Mértékegység
· Régi hírek
· Rovatok
· Statisztika
· Szavazások
· Szöveges változat
· Tagok
· Témák
· Top 10

Tagok
Szia, Vendég
Felhasználónév
Jelszó
(Regisztráció)
Tagok:
Legutóbbi: chenyan94
Mai: 0
Tegnapi: 0
Összesen: 9682

Látogatók:
Vendégek: 75
Tagok: 0
Összesen: 75

Keresés



Legújabb kép



  
A magyar íj újra éledésének története

Beküldte: must Dátum: 2005. június 19. vasárnap, 12:09

Szubjektív összefoglalókTöbb embert érdekelt, és páran próbálkoztak, de publikációt csak kevesen készítettek. Pedig, ha az utókorra gondol valaki, akkor feltétlenül szükséges leírni azt ahová kutatásai során eljutott. Professzor Dr. Fábián Gyula ezt megtette.

A publikációkat megtalálhatja mindenki a mai napig, itt a SZIP-en is van rá utalás, ezért én inkább azt a részt írnám le amit Gyula bácsitól a dolgozószobájában vagy a kis Antal-hegyi tanyáján kis íjásztalálkozók alkalmával sikerült magunkba szívni.

Valószínűleg sok részletet ki fogok hagyni, mert csak később fog eszembe jutni, de azt hiszem így is hosszú olvasmányt talál majd aki idekattint.

Számomra 1980-ban nyílt meg a lehetőség, hogy találkozhassak Gyula bácsival. Akkor már a gödöllői egyetemen működő Nomád Íjász Klub aktív tagjai szétszéledtek az országban egyetemi éveiket maguk mögött hagyva. Gyula bácsi azonban időnként összehívta, meghívta Őket egy-egy jó kis íjazásra a saját kis tanyájára. Ide cseppentem be én is "utánfutóként". Miután gödöllői illetőségű voltam, legközelebb nekem osztották ki a feladatot, illetve önként vállaltam, hogy felkeresem Gyula bácsit, és megkérdezem, mikor lenne neki alkalmas a következő ilyen találkozó. (Nem volt internet, telefon is csak keveseknek.) Gyula bácsi nagy örömmel fogadott, elmesélte éppen hol tart a magyar és avar íjreplikák készítésében, tudományos kiselőadása bármelyik tanszéken megállta volna a helyét, én meg boldogan hallgattam. A kis íjásztalálkozó megszervezését, az emberek kiértesítését is átvállaltam. Ő megadta a címeket és az időpontot, én pedig leveleztem. Ilyen megbeszélésre a következő években többször került sor, s minden megbeszélésnél egy újabb kiselőadást hallgathattam meg grátisz. Az Antalhegyi kis összejöveteleken is mindezeket nagy örömmel mesélte Gyula bácsi az ott megjelenteknek. Volt egy öreg íjászbarátja Luther András (Visegrádi remete), akivel a találkozását is több esetben megszerveztük. Kis trabantommal lehoztam a remetét a hegyről az Antalhegyi kisházhoz, vagy Gyulabácsival együtt felkeresük a Mufflon kunyhóban. Akik részesei lehettek ezeknek a találkozóknak egy életre szóló élménnyel gazdagodhattak. Azok a történetek, visszaemlékezések ifjú és bohó korukra, felejthetelen élményt, és megszívlelendő tanulságokat adtak nekünk, a következő generációnak. (Most így mondanátok: a csíkoshátúaknak.)

Gyula bácsi azon törte magát, hogyan lehetne őseink fegyverét újra olyan tömegben előállítani, hogy a magyar fiatalság elérhesse és megtanulhassa az íjazás örömét, szépségét. Ő gatterfűrész lapból és sinus rugóv vagy damil köteg kombinációból készített merevszarvú íjat. Kicsit lomha volt, de mindenképpen jó volt gyakorlóíjnak. Ilyenekkel szerelte fel a visegrádi erdészeket, akik ezzel gyakorolták be a lovasíjászatot. Majd amikor a "Magyarok nyilaitól ments meg uram minket" c. filmet forgatták Visegrádon, akkor ezek a fiúk szolgáltatták a filmhez a lovasíjászat képeit, akkor már eredeti anyagokból készült íjakkal, amiket szintén Gyula bácsi készített. (A film bemutatása a magyar televízióban 1981 őszén volt. A kópia azóta elveszett, hiába kerestettük. Néhány kalózmásolat kering csupán az országban.)
Gyula bácsi az említett rugós íjait szívesen adta volna át egy üzemnek, akik a sorozatgyártását megkezdik, nem volt rá vállalkozó.

1985 áprilisában volt szerencsénk utoljára találkozni Gyula bácsival a kedves kis Antal-hegyi tanyán. Akkor egy hatalmas tölgyfarönköt mutatott, melyből egy hatalmas szobrot szeretett volna készíteni, egy Ukkó szobrot, egy totemet, aki egy finnugor nomád isten. De Ukkó magával vitte 1985 májusában.

Még ebben az évben levél érkezett Kaposmérőről, de az özvegy fájdalommal utasította el az ifjút, hogy akit levelében keres, már nem tud válaszolni neki. Ajánlotta, keresse fel a Magyar Íjász Szövetséget, hátha ott tud valaki segíteni.

A MÍSZ-hez írt levél Szöllősi Antalhoz került, mondván Ő az aki minden "marhasággal" foglalkozik többek között csigás íjakkal is.

Néhány évnyi kallódás után az árván maradt maroknyi íjász úgy döntött, hogy szervezett formában tovább viszi a tanítást. A szervezkedés már 1987-ben megindult, majd 1988. március 3-án megtartottuk az alakuló közgyűlést (MTVE). Amelyre Kassai Lajos is meghívást kapott, mint a terepíjászat iránt érdeklődő. Elhozta azt a csigás íjat, amit Ő készített, íjászkatalógusok képei alapján. Gyári íjat ott forgatott a kezébe először. Ugyanis az alakuló közgyűlésre mindenki elvitte az íját is, mert olyan kevés db volt, hogy az első padsoron, mint kiállítás, elfért.

Lajost mindenki nagy örömmel fogadta, bíztatta, bátorította, jó tanácsokkal látták, el, hogy a kezdeti hibáit mihamarabb levetkőzze és legyen egy ember aki Magyarországon íjat készít és forgalmaz. Hogy ne kelljen Bécsig utazni annak aki íjat szeretne. S a bíztatás meghozta az eredményt, Lajos sok csigás íjat eladott, igaz ajánlottuk is minden kispénzű íjásznövendéknek, hogy itt a lehetőség. Kb. Egy év múlva felvetettük neki, mi lenne, ha megpróbálna reflexijat is készíteni, arra is lenne igény. Megtette! Még ma is felbukkan egy-egy a régi Kassai reflexek közül. Ekkor tovább maceráltuk. Mit szólna hozzá, lehetne-e esetleg ősmagyar formájú íjat is készíteni az általa használt műanyagokból? Kapott hozzá Gyula bácsi publikációiból egy egy fénymásolatot. Ennek nyomán készült el az első inkább avar, mint magyar formájú íj, ami egy könnyű kis gyerekíj volt, illetve ma is az, itt van a szoba falán az íjtartónkon, mert akkor Lajos azt nekünk adta. Legközelebb mikor nálunk járt, a finom szilvásgombóc megakadt a torkán, ahogy a falra tekintett:
- Az meg miféle íj ott? - kérdezte.
Nem ismerte fel a saját "gyermekét", mert párom a vékony műanyag lapot kevés parafával szilvamagformájúvá varázsolta és a kegyes csalást némi disznóbőrrel beragasztva eltakarta. Ekkor Lajos a lóvásárlás gondolatával is foglalkozott. Vett is egy jóképű virslinek valót és elhívta magához Bagi Imrét, aki akkor már mint jó lovas és jó íjász hírében állt. Sőt lóról is pendített, ha kellett. Egy hétvége Imrével Lajosnak jó indíttatás volt a későbbiekre nézve. Nem sajnáltuk tőle a segítséget, hiszen itt van végre egy agilis fiatalember, aki íjakkal látja el az országot. Csigás, reflex, és magyar, választhat mindenki kedvére. A minőség azonban sok esetben nem volt a top-on. Ahogy nőtt az iparág, annál többször került elő selejt.
Közben Pecze Gábor megpróbálkozott egy magyarországi kereskedelmi egység létrehozásával, sajnos nem túl nagy sikerrel. Aztán jött egy még elszántabb ember Szővérffy Csongor, aki minden igényt kielégítő íjászboltot kezdett üzemeltetni Pesten. Ettől a perctől kezdve Kassai Lajostól már csak nagyon kevesen vásároltak csigás és reflex íjat. Legfőbb kereskedelmi tevékenysége a magyar íj maradt, azt kezdte tovább ragozni. Sajnos nyilatkozataiból az derült ki, elrugaszkodott a földtől. A "Gyula bácsival együtt megálmodott íj", és hasonló megnyilvánulásai nem kedveztek az addig kialakított kapcsolatnak. Eltávolodtunk tőle. Tiszteljük azért amit tett, de nem kívánunk azonosulni az olyan kijelentésekkel, hogy a Kassai völgyben nem lehet csak Kassai íjjal lőni, továbbá, hogy Ő találta fel a lovasíjászatot mint sportot - Gyula bácsi egyik publikációjának végén ott vannak a szabályok amit egy kicsit megmódosítva, azóta is használ, akkor mit talált fel?
Felhasznált minden anyagot, jótanácsot és tanítást, majd kikáltotta mesternek magát. Ebből is látszik, hogy soha, de soha semmilyen kapcsolata nem volt Gyula bácsival, mert Tőle legelőször a szerénységet és az önzetlenséget tanulhatta volna meg.

Szöllősi Antalné sz. Jenei Ágnes Márta - must


 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Szubjektív összefoglalók
· Több hír: lgom


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Szubjektív összefoglalók:

A hiteles honfoglalás kori magyar viseletről /dr. Szöllősy Gábortól


Hír értékelése
Értékelés: 1.98
Szavazat: 89


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Szubjektív összefoglalók

"A magyar íj újra éledésének története" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Keresés
A hozzászólások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj!

Re: A magyar íj újra éledésének története (Értékelés: 1)
Szerző: csirkecomb Dátum: 2005. június 20. hétfő, 18:29
(Profil | Üzenet küldése)
Tanulságos történet, főleg az utsó sorok :-)




Re: A magyar íj újra éledésének története (Értékelés: 1)
Szerző: opp Dátum: 2005. november 11. péntek, 12:46
(Profil | Üzenet küldése)
Szia must! EEEEgen!!!! Végre egy nem csíkoshátú is elárul valamit a magyar íjászatról! Ebből kellene sokkal több. Megsimogattad a lelkem, köszi. Üdv: "azöregpikkelyeshátupáfrányevő"



Copyright 2004. ZSR
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.14 másodperc